Kezdőoldal

Együtt volt már ötvenegy kártyának ötvenegy meséje, és csak az ötvenkettedik lap került el eddig, csak az ötvenkettedik mese hiányzott. A Káró Négyes nem keresett fel eddig. Kétszer is követet küldtem érte a Treff Kettes személyében. Először egy egyszerű: „semmi közöm hozzá”-val intézte el a dolgot, másodszor pedig egy nagy gorombaságot üzent, sőt követemet, szegénykét, meg is rúgta.

Prof. Leo Fünfradler megtanulta a bridzsjáték szabályait egy könyvecske áttanulmányozása által. Rögtön ezután felkeresett egy bridzsklubot, bemutatkozott a titkárnak és felkérte, hogy helyezze el őt egy közepes játékosokból összeállított partiban.
– Hogyan játszik ön? – kérdezte a titkár, bár tudta, hogy e kérdésre nem szokták az igazat felelni.
– Én még sosem bridzseztem.

Az írónő színes ruhában, frissen, fiatalosan érkezik a találkozóra az Auguszt Cukrászdába, ahol Csepeli Miklós és Kuttner György fogadja. Turnovszky Éva egyik könyvét hozza ajándékba, Miklós pedig egy 1920-as érettségi tablóval okoz meglepetést.

Az ország újjáépítése során sportágunkat negligálták. Megszűntek testületei, szervezetei, játszóhelyei. A Magyar Bridge Szövetséget 1946 közepén a belügyminiszter oszlatja fel.

Ismered-e kedves olvasóm Samuel Lang urat? Bridzskörökben Langsamuelnek nevezik őt, mert – nomen est omen – csoda lassú játékos. Szabadgondolkodó ő, úgy véli, hogy neki akármeddig szabad gondolkodnia. Ő volt a partnerem, akivel általános mansban 1/4 9-kor belicitáltunk 2 kőrt. Langsamuel volt a felvevő. Káróval indultak, partnerem érett megfontolás után ütött az asztal blank ászával, majd seregszemlét tartott (5 perc). Kijátszotta kézből a pikk kilencest.
– Asztalról kell hívnia! – figyelmeztette az egyik ellenjátékos.

A korszakot jellemző elnevezés az Európa-bajnok Cohen Rafaeltől származik. A 60-as évek válogatott csapatának kapitányaként egy megnyitó beszédben használta. A korszakhatárokat az Anschluss és Sztálin halála jelölik ki. Ezen események közvetlen hatással voltak sportágunkra. Előbbi a velünk szoros sportági kapcsolatokat tartó, regnáló open- és női csapatvilágbajnokot adó, osztrák bridzssport átmeneti megszűnését jelzi, utóbbi itthon az „olvadás” időszakának kezdetét, a bridzs tiltottból tűrt kategóriába sorolását.

Veszettül kóválygott a gyomrom. Talán egy kis konyak segít, gondoltam. Elővettem finom ötcsillagos Médoc-omat, megittam egy pohárkával, ízlett. A második pohárka határozottan ízlett. A harmadik pohárka után – milyen különös – az üveg címkéjén lévő csillagokat kárónak láttam. A következő fokozat az volt – láttak már ilyet? –, hogy a címke a káró ötösnek tűnt fel. No még egy pohár, és a Káró Ötös – csodák csodája – megszólalt.

Fáradtan, sajgó lábbal érkeztem a durván összetákolt erdei kunyhóhoz. Az életnek semmi jele. Erősen kopogtattam. Semmi válasz. Nem adtam fel a harcot és nemsokára egy morózus mély hang szólalt meg:
– Ki az és mit akar?
– Egy fáradt vándor szeretne megpihenni.
– Menj tovább, vándor, a sírban van az egyetlen pihenő.
– Uram, hát nincs neked szíved? – könyörögtem.
– Szívem?... Hát az tényleg van.

Nizzában kedvező információt szereztem magamról, azt, hogy jobban játszom a bridzset, mint a chemint. Sajnos ez az információ elég drága volt, úgyhogy a karneválra már cseppet sem jutott farsangi hangulatom. Amint az utcán ballagtam, bizony nem nagyon vidámított föl a jelmezek tarkasága és az emberek pajkos, közvetlen tolakodása. Amikor egy csörgősipkás Harlekin hirtelen karon ragadott, első érzésem a bosszúság volt.

Éppen felszálltunk a buszra a Népligetnél Lakitelek, Népfőiskola, Kolibri bridzstábort megcélozva, amikor hirtelen észrevettem, hogy újra a Népligetben vagyunk, egy kicsit fáradtabban, lebarnulva, sok új élménnyel, baráttal és tényleg utolsó sorban több tudással. Elképzelhető, hogy nem ez a legjobb leírása annak a 10 napnak, amelyet 34 tanuló és 15 mentor (melyek közül 5 még ifjúsági) együtt közösen töltött az Alföld meglepően kellemes klímájú vidékén, de számomra, és ahogy sejtem, mások számára is hasonló volt az élmény. Nagyon produktív, jó hangulatban eltelő bő hét volt ez, melynek célja a bridzstudás átadása mellett a csapatépítés és az aktív kikapcsolódás is volt.